|
|
Dósáné Ilonka - szalma - csuhé fonó Dósáné Ilonka szalma-csuhé fonó
Dósáné Ilonka szalma-csuhé fonó
Az általa nyújtott szolgáltatások a következők:
Évek óta viszik a magyar kézimunka hírét szerte a világban, hiszen rendszeresen hívják őket kiállításokra, vásárokba és rendezvényekre is. A csuhéfonás ősi magyar mesterség, de mára már egyre kevesebben vállalják, ha még ismerik is a fortélyokat, hogy leüljenek és a nem éppen egyszerű, igen időigényes kézi munkát végezzék. Jászberényben kezdődött egy kiállításon e szakma szeretete. Az alapokat ott nézte el és tanulta meg a technikáját a csuhéfonásnak.
A munkát azonban mindig a gyűjtőmunka előzi meg. Ősszel tengeri töréskor be kell gyűjteni a kukoricacsuhét, télére a padlásra tenni, száradni zsákokban, aztán ha elérte a munkához szükséges minőséget szálakra kell szedni, megmártani és így lehet vele dolgozni. Természetesen ennyi év után sem szeretné még letenni a lantot. Szeretném azért még megmutatni a nagyközönség számára is, hogy nem bonyolult a csuhéfonás, de az eredmény szemet gyönyörködtető.
Mielőtt a szövőipar kialakult volna, már az őskorban is használták a különböző növények leveleit, szárait, ágait, gyökereit tárgyak létrehozására, de ruhákat is készítettek belőlük. Ebben az időben még nem munkálták meg a növényeket. Ahogy a természetben megtalálhatók voltak, úgy használták fel azokat. Tehették ezt azért, mert a növényi rostok erősek, rugalmasak, és különösen a vízben élők szárai nagyon hajlékonyak. Könnyen fonhatók, sodorhatók. A fonható anyagok tehát leginkább vízben nőnek. Vannak azonban nagyon jelentős kivételek, ilyenek a fűfélék. Közülük a gabonafélék, pl. a búza vagy a rozs. A kukorica elterjedése óta annak csuhéját, vagyis a csövet borító levelet is sokféleképpen lehet tárgyak megalkotására használni. A régmúltból ugorjunk közelebb egy kicsit korunkhoz! A Kárpát- medencében a kukoricacsuhé felhasználása akkor lendült fel leginkább, amikor a mocsarakat lecsapolták, és kevesebb lett a gyékény, illetve megnőtt a termőterület, majd a jó minőségű földben egyre több kukorica termett. A csuhézás a Jászságban, a Dél-Dunántúlon és Hajdú-Biharban vált a legelterjedtebbé. Székeket, dikókat fontak be így. Az I. világháború után kezdtek el a csuhélevélből lábtörlőt, kenyérkosarat, papucsot, szatyrot készíteni.
 Alapanyagok: A kukorica (latin neve: Zea mais, tájnevei: málé, törökbúza, tengeri stb.) feltehetően Mexikóból származó kultúrnövény, amely Európában a török elnyomás idejében terjedt el. Erre utalhat a törökbúza elnevezés. Termését emberi táplálkozásra is használják, azonban elsősorban állati takarmányozásra szolgál. Régen, amikor még nem voltak modern gépek, melyek ma "szöröstűl-böröstűl" felfalják a kukoricát, és csak a szemet adják ki sértetlenül, kézzel szedték az érett csöveket. Hazavitték, és otthon fosztották. A csuhélevelek közül kiválogatták a szép fehér és puha darabokat, félretették azokat. Téli estéken széket, kosarat fontak belőle. A gyerekek pedig játékot készítettek maguknak. Ma már igen nehéz szép csuhélevélhez jutni. Egyre kevesebben takarítják be kézzel a termést, és a bő szemtermést ígérő hibrid fajtáknak nincs igazán szép csuhéja. Legalkalmasabb a lófogú kukorica lenne. Ennek levele hosszú, megfelelően puha, selymes és szép fehér. Szedése: Szeptember végétől november elejéig gyűjthetjük, amikor törik a kukoricát. Legjobb mindjárt a törés napján, és lehetőleg száraz, napos időben szedni. A kibontott csuhé ugyanis nagyon érzékeny a párás ködös éjszakákra, hamar penészessé válik. Tárolás: Teljesen száraz állapotban zsákokban elrakhatjuk több évig is. Ha nedves, először szárítsuk meg, mert penészes lesz!
Színezés: Ha engem kérdezel felesleges mert legszebb úgy, ahogy megtermett, a hófehértől az aranybarnáig. Még bordós árnyalatút is találhatsz. De lehetséges a fehérítés kénporral. Festeni természetes növényi festékekkel (pl. diólevél, tealevél, bodzabogyó stb.), illetve szintetikus festékkel (ruhafesték) egyaránt lehet, de minek!
Előkészítés: Akár fonni akarjuk a csuhét, akár figurákat akarunk készíteni, mindig válogassuk ki a legszebb csuhéleveleket! Nedvesítsük meg! Soha ne áztassuk, csak egy pillanatra mártsuk be langyos vízbe, majd itassuk le a felesleges vízcseppeket, és takarjuk be egy ruhával! Így nem szárad meg gyorsan, minden újabb vizezéssel ugyanis veszít szépségéből. Lehetőleg annyit nedvesítsünk meg előre amit fel is használunk rövid időn belül! A sodráshoz csíkokra kell tépkedni a leveleket.
A csíkok szélessége attól függ, hogy milyen vastag sodratot akarunk készíteni, a sodrat vastagsága pedig az elkészítendő tárgy nagyságától függ. A csíkok felső végét hegyesre kell vágni, hogy könnyebben össze lehessen sodorni. A csíkok előkészítését kétféleképpen lehet elvégezni: A száraz csuhélevelet tépkedjük fel előre a megfelelő mennyiségben és méretben, és mindig csak annyit vizezzünk be, amit éppen felhasználunk! Vagy a vizes csuhélevelet tépkedjük folyamatosan akkor, amikor készítjük a sodrást.
  |
 
JASZSAG.EU |
