A jászok büszkék hagyományaikra, kulturális értékeikre és nem utolsó sorban nagyon vendégszerető emberek is. A kistérségben sok hagyományőrző és kulturális rendezvény van. Mindegyiknek megvan a maga tradicionális és kulturális jelentősége. Az egyik legjelentősebb rendezvény a Jászok Világtalálkozója. 1998-ban megrendezett világtalálkozón választotta meg a Jászság újkorának első jászkapitányát, akinek legfőbb feladata a jász hagyományőrzés támogatása, a jász identitás erősítése.
A jászsági honismereti szakkörök feladatuknak tekintik az egykori népélet tárgyi emlékeinek összegyűjtését, megőrzését, de sokat tesznek a régi szokások megőrzése érdekében is. Segítségükkel felelevenedik a régi disznótor, aratás, cséplés, a szüret, a lakodalom és a betlehemezés szokása.
A szakkörök munkája által jöhettek létre a jászsági helytörténeti gyűjtemények és a tájházak.
Kézműipari hagyományok
A kistérségben szép számmal vannak kádárok, kovácsok, kosár és szalmafonók, asztalosok, népi iparművészek, népviselet készítők, fafaragók. Ahol a falusi turizmus számottevő, bemutató műhelyek is üzemelnek, pl. Jászapátin és Jászszentandráson.
A szűcshímzés, mely a szűcsök készítette bőrruhák hímzett díszítése, szintén jellemző a Jászságra. A kompozíciók és a ruhák díszítésének szerkezeti tökéletesítése a 19.században csúcspontjára ért, de a színesség hanyatlott. A Jászságban a zöld lett az uralkodó szín. Napjainkban is gyönyörködhetünk a jászsági szűcsmintákban textíliákon. Ebben nagy szerepe van a díszítőművészeti szakköröknek, élükön Fejér Mária tanárnővel.
Mondák
A Jászsághoz szorosan kötődik a Lehel-monda, és Lehel kürtjének tisztelete, melyet a néphagyomány szerint Jászfényszaruban találtak meg.
Ugyancsak köthető a jászokhoz a szarmata védmű, a Csörsz-árok mondája, mely szerint Csörsz, az avarok királya építette az árkot, aki Rád leányát Délibábot kérte feleségül, de Rád oly feltételt szabott, hogy a lányt az alföldi síkon, vízi úton viheti el. (A mondának több változata is ismert.)
Itt említhető a kincsmonda, mely az apátiaknak a templomukban elásott kincsről alkotott véleménye. A mondát levélként fogalmazták a XV. században, mely szerint az Apáthy templom földjében egy boltozott épületrész rejti a kincseket (melynek megtalálására tettek is kísérletet, eredménytelenül).
Népdalok
A jászság népdalkincseire jó példa a „Jászkunsági gyerek vagyok…” kezdetű népdal, melyet Bartók Béla jegyzett le. Jászsági népdal pl. „A jászsági bíró udvarába” és a „Jászteleken nincsen kislány” is. De az írott betű itt kevés, javasolt meghallgatni a Jászságért Alapítvány gondozásában megjelent „Jászsági ünnepnapok” ill. a „Jászsági népdalcsokor” címet viselő CD-ket.
A jászsági táncok kultúrájában palócos és alföldi jegyek figyelhetőek meg. A táncok (pl. kanásztánc, seprűtánc, huszártánc) a pásztor- és katonaélet emlékeit őrzik.
A hagyományokat több jászsági tánccsoport is őrzi, közülük kiemelhető a Jászság Népi Együttes.
A táncélet mindig is mozgalmas volt és fontos szerepet töltött be a jász emberek életében, légyen szó a munkáról, családi ünnepről, kikapcsolódásról. Hajdanán a legkedveltebb szórakozásnak a tánc számított.
A polgárosodás során, a XIX. század második felében már arra is alkalma nyílt a jász-ságiaknak, hogy tánciskolában vagy tánc-tanfolyamokon sajátíthassák el a népszerű nyugati társastáncok (pl. polka, fox, tangó) és műmagyar táncok (pl. palotás) lépéseit, hogy tudásukat akár bálokon kamatoztassák.
Az 1970-es években a Jászság Népi Együttes a figyelmet ismételten az egykori jász viselet felé fordította. Később újabb követői akadtak: a Jászság tánccsoportjai, a pávakörök, a díszítőművészeti szakkörök és a bandériumok.
A jászsági nép viselete a XIX. század közepén virágzott. A férfiviselet régiesebb a többi alföldinél, a hosszú szoknyás női viselet hasonlít az alföldi mezővárosokéhoz, egyes parasztos vonásaiban viszont a palócokéhoz. A Jászság egyik legjelentősebb szűcsközpontunk, ez viseletében is megmutatkozik.
A keleti örökség szép példája a négyszállási temető feltárásai alapján rekonstruált jász női viselet (XIII-XV.század).
