|
|
Túri János - seprűkészítő
Ma, a nagyüzemi tömegcikkgyártás korában, egyre inkább értékesek az egyedi, kézimunkával készített használati tárgyak. Abban még benne van az anyag, esetleg természetes alapanyag, az emberi tudás, a tapasztalat. Lelke van.
Ilyen remekbe szabott használati tárgyat, seprűt, vagy ahogy ő mondja: söprőt készít az idős Túri János bácsi is. Vele és feleségével beszélgettem, kitől tanulta, mióta készít söprőt?
- Az apámtól tanultam, 1956-ban. Akkor a vasúton dolgoztam, amikor két hétig, nem kellett menni dolgozni. Apám csak saját célra és a rokonoknak kötött söprőt. Aztán másodállásban csináltam, voltam KIOSZ tag is. Vasutasként Szigetvár mellett voltam szolgálatban. Gyakran kellett helyettesítenem, bizonytalan volt a munkaidő, de a szabad időmben szerettem volna egy kis kereset kiegészítést. Először méhészkedtem, de a szolgálati idővel nehéz volt összeegyeztetni a velük való munkát. - Szulimánban laktunk, teszi hozzá a feleség, az olyan kis falu, mint Jászivány, Szigetvár mellett. Annak idején még nem lehetett a söprőt piacon árulni, be kellett adni a szövetkezetbe. Amikor összeházasodtunk, 1987-ben, költöztünk haza, mert én jászapáti vagyok, a férjem Gyékényesről származik. Mindketten özvegyek voltunk akkor, úgy kerültünk össze. Itthon tudtunk az üzletekbe szállítani, piacra nem nagyon vittünk. - Vállalkozóként dolgozott? - Igen, a kamarába is be kellett lépni. 1999-ben adtam vissza a papírjaimat, most őstermelőként végzem ezt a munkát. A nyolcvanadik évemben vagyok. Bérelek földterületet, a sajátom mellett, ahol a cirkot termelem. Körülbelül egy hold összesen. Kapálni kell, mint a kukoricát, műtrágyázni, aztán levágni a szakállát… - Ennyi idősen még el tudja végezni ezt a nehéz munkát? - Nemsoká abba kell hagyni már, mert az arcát nagyon kicsípi a pora. – válaszol helyette a felesége – ahhoz hasonlóan marja a bőrt, mint csépléskor a búza és az árpa pora. Munka közben is száll a por rendesen, mire elkészül a söprő. Ezért piros az arca és kérges a keze János bácsinak, és az ujjai is elgyötörtek, pedig bőrből készült kézvédőt is használ. Nem könnyű munka, de viszonylag termelékeny, mert egy negyed óra alatt elkészül egy söprő, mondja az idős ember. A munkafolyamat a csépléssel kezdődik, aztán a magot kiszeleli szintén géppel. A cirok magot galambokkal és tyúkokkal eteti meg. Szeretik, de keverni kell, mert sok benne a fehérje. A cirok szálak megszárítás után használhatók. Összeválogatja a megfelelő csomót, majd a kötözőgéppel rászorítja a nyélre. Utána jön a kézi munka. Szálas anyagokból kialakítja a vállat, megigazítja és lehet varrni. Öt sorral varrja, mert az az igazi. - Van olyan, akinek átadta már a tudást? - Többen is jelentkeztek már tanulni, de nem csinálják. Nagy lendülettel nekiiramodtak, aztán nem lett belőle semmi. Kevesebb söprő is kell, mert a lakásban már nem használják, csak az utcán, udvaron. Nem lehet belőle megélni. Megcsinálni a legkevesebb, el is kell adni, piacra vinni. János bácsi söprőjével az Agrocentrumban és a Gazdaboltban lehet találkozni.
Forrás: Jász Újság (www.jaszujsag.atw.hu)
|
 
JASZSAG.EU |
