|
Huszárovicsné Agócs Katalin - szalmafonó Huszárovicsné Agócs Katalin - szalmafonó
Huszárovicsné Agócs Katalin
Az általa nyújtott szolgáltatások a következők:
Gyermekkoromban, több mint 50 évvel ezelőtt tanultam meg a legegyszerűbb szalmából, csuhéból elkészíthető játékok kötését, fonását. Később a mezőgazdasági munka mellett sok aratókoszorút, sokféle dísztárgyat készítettem.
Mintegy másfél évtizede kezdtem egyre komolyabban foglalkozni a szalmafonással. A falunkból többen is készítették ezeket a szép tárgyakat, így az egyre gyarapodó szalmatárgyakból a faluházban állandó kiállítást rendeztünk.
A szalmafonás gyerekkorom óta a kezemben van, nem tanultam, csak tudom, és kész! A Jászságból származtak el a szüleim a Fejér megyei Tükröspusztára, a Csabdihoz tartozó uradalomba, ott nőttem fel. Mi még arattunk kézzel, markot szedtem, a 60-as években álltam a cséplőgépnél. Nem tanultam tovább, tizenöt évesen három műszakban dolgoztam a szövőgyárban, s aztán otthon, a ház körül. Négy gyereket neveltem fel, s mikor megözvegyültem, gondoltam egy merészet, s visszatértem a szinte ismeretlen szülőföldemre, Jászszentandrásra. S az befogadott.És akkor a Jászság engem felfedezett! Kiemelt!
Jászapátin hirdették 1996-ban plakáton, hogy szalmafonót keresnek. Jelentkeztem. Onnantól fogva nem volt megállás, bekerültem a szalmafonók országos csapatába, tarlófesztiválok, vásárok, bemutatók, néprajzi táborok követték egymást.
A Jászságban és Magyarországon munkáimmal már sokfelé bemutatkoztam. Leginkább hagyományos minták után dolgozom, de nem egy tárgyam már kifejezetten az új, modern formákat követi, az új követelményeknek felel meg. Huszárovics Antalné Agócs Katalin a nagymama, csupa élet és energia asszony, különös tudása a szalmafonás. Gyönyörűséges figurák, virágok, koszorúk, dobozok kerülnek ki a keze alól, a honi aratófesztiválokon kézre-kézre adják. A lánya, Papp Istvánné Huszárovics Katalin nem örökölte ebbéli képességét, de az unokája, Papp Kata a mamával közösen fonta az első szentkoronát gabonaszalmából. – írja ezt róla a Fejér Megyei Hírlap egyik számában.
fotó: Bugyi László |