Jászdózsa a Jászság északi részén, a Tarna folyó két partján helyezkedik el.
Első írásos előfordulása egy oklevélen található, 1433-ból. Régebbi neve Dósa.
Közúton a Jászberényt Jászárokszállással összekötő útról, vagy a 31-es főútról Jászjákóhalma után letérve, vagy Tarnaörs felől, vonattal a 86-os számú vasútvonalon érhető el.
A terület vízfolyások által szétszabdalt, erdős, mocsaras, időnként elöntött vidék volt, ennek utolsó maradványa a községtől északra található Pap-erdő.
A mai község valószínűleg eredetileg nem jász település volt, de az idők során és a török hódoltság alatt beleolvadt egy Négyszállás nevű jász település, melynek régészeti nyomait az 1980-as években a falutól néhány kilométerre tárták fel. Az ásatás kincsei a szolnoki Damjanich Múzeumban találhatóak. A török hódoltság után Dósa és Jászberény sokáig pereskedett a területért, amit végül Jászberénynek ítéltek.

Nevezetességei: 1777-82 között épült, Szent Mihály tiszteletére szentelt, műemléki védettségű, késő barokk stílusú templom. Az 1811-13 között épült, mára műemlék jellegű, ötlyukú „Kőhíd”. A Bozóky János úton található, 1847-ben épült Tájház. A Jászok Kincse szobor-kút.